150 éves a Jedlik-dinamó

Tablók

© MMKM Elektrotechnikai Múzeum, 2011
Budapest, 1075, Kazinczy u. 21.
elektromuzeum.hu

Kezdőlap | Tablók

az MMKM Elektrotechnikai Múzeum
időszaki kiállítása

a „Felemelő Század” programsorozat keretében

A kiállított anyag az alábbi intézmények gyűjteményéből lett válogatva:
MMKM Elektrotechnikai Múzeuma
MMKM Műszaki Tanulmánytár
Pannonhalmi Főapátság Gyűjteménye
Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma
Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Győr

A kiállítást rendezte:
Dr. Antal Ildikó, technikatörténész, MMKM Elektrotechnikai Múzeum

Szakmai segítséget nyújtott:
Dr. Gazda István, tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet ügyvezető igazgatója
Sitkei Gyula, okl. gépészmérnök, technikatörténész, az EMMA Alapítvány elnöke

valamint:
Garas Dezsőné, muzeológus, MMKM Elektrotechnikai Múzeum
Dr. Jeszenszky Sándor, okl. villamosmérnök, technikatörténész
Kovács Ottó, muzeológus, MMKM Műszaki Tanulmánytár
Szűcs László, muzeológus-szakvezető, MMKM Elektrotechnikai Múzeum

A műtárgyak restaurálását végezte:
Schiller Vilmos, műszaki szakrestaurátor, MMKM Műszaki Tanulmánytár
Ziegler Gábor, műszaki szakrestaurátor, MMKM Műszaki Tanulmánytár

Grafika: Antal Sarolta

Web: Antal Áron

Kapcsolódó múzeumpedagógia kidolgozása:
Jarosievitz Zoltán, fizikatanár, szakvezető, MMKM Elektrotechnikai Múzeum
Szűcs László, muzeológus-szakvezető, MMKM Elektrotechnikai Múzeum
Dr.Tóth Judit, okl. villamosmérnök, szakvezető, MMKM Elektrotechnikai Múzeum

Kivitelezés:
Effekt Marketing
Inga Mérnökiroda Bt.
Jeney Miklós és csapata
Pálfi Márton asztalosmester
Szilágyi László, MMKM Elektrotechnikai Múzeum

A múzeum fenntartója: NEFMI

MMKM Elektrotechnikai Múzeum
Budapest, 1075, Kazinczy u. 21.
elektromuzeum.hu

A kiállítás létrejöttét az NKA,

valamint az ELMŰ Nyrt., Mavir ZRt., MVM Zrt., OVIT ZRt. támogatta.

Együttműködő partnerek:
Elektrotechnikai Múlt Megőrzéséért Alapítvány
Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület
Jedlik Ányos Társaság
Magyar Elektrotechnikai Egyesület

  1 2 3 4 5 6  

Jedlik Ányos élete

(1800. január 11. Szímő – 1895. december 13, Győr)

Jedlik Ányos díszsírhelyén a győri Nádorvárosi Köztemetőben az alábbi idézet áll:

„Az igazak örökké élnek és az Úrnál az ő jutalmuk.
/Bölcsesség 5/”

Jedlik Ányos élete

Szülőfalujának (Szímő) Szent Márton-temploma, melyben Jedlik Istvánt megkeresztelték. A szokásos felújításokkal járó változások ellenére nem sokban térhetett el mai állapotától.

Jedlik Ányos élete

Jedlik keresztlevele. Az okiratot 1817. október 17-én állította ki a szímői plébánia a rendbe lépéshez.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/I.1 – 18.

Jedlik Ányos élete

Jedlik iskolai bizonyítványa az utolsó gimnáziumi tanévből: Pozsony,1817.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/I.1 – 18.

Jedlik Ányos élete

Jedlik és Czuczor osztályzatai a győri rendi bölcseleten 1819-ből. Czuczor Gergely (1800. december 17 – 1866. szeptember 9.) eredeti keresztnevén István, jeles költő, nyelvtudós. Jedlik Ányossal anyai ágon másodunokatestvéri rokonságban állt. A pozsonyi gimnáziumban osztálytársak voltak, majd 1817-ben mindketten beléptek a Szent Benedek Rendbe. A noviciátust és a bölcseletet együtt végezték Pannonhalmán és Győrött, ezt követően mindketten Győrött tanítottak a Líceumban.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/I.1 – 18.

Jedlik Ányos élete

Az ezer évvel ezelőtt Magyarországon megtelepedett Szent Benedek Rend pannonhalmi főmonostora. Itt folytatta Jedlik Ányos hittudományi tanulmányait 1817 és 1824 között.

Jedlik Ányos élete

Jedlik Ányos a Pozsonyi Királyi Akadémia tanára. A képet 1839 körül, Jedliknek Pestre történt kinevezésekor készítették tanítványai hálából.

Jedlik Ányos élete

A győri bencés templom, rendház és gimnázium épülete. Jedlik Ányos itt kezdte gimnáziumi (líceumi) tanári működését 1825 és 1831 között, utána Pozsonyban tanított.

Jedlik Ányos élete

Az elektrodinamikus forgásokhoz kapcsolódó eszközök a győri fizikaszertár Jedlik által készített leltárában, 1831

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-2a.

Jedlik Ányos élete

A Pesti Királyi Tudományegyetem épülete Jedlik korában, háttérben az egyetemi templommal. Az épületben volt Jedlik Ányos „természettan és erőműtan” tanszéke, valamint lakása is.

Jedlik Ányos élete

Jedlik a „Súlyos testek természettana” tankönyvéért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmát kapta 1858-ban.

Jedlik Ányos élete

Jedlik Ányos, mint nyugalmazott egyetemi professzor, az Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztályú kitüntetésével, 1882-ben.

Jedlik Ányos élete

Jedlik nyugdíjazási kérelme Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, 1878. május 11-én. Nyugdíjba vonulását követően egyik szellemi örököse b. Eötvös Loránd lett.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/I.1 – 4a.

Látványos, sokszor misztikusnak tűnő kísérletek a 18. század főúri szalonjaiban. Ekkor még nem beszélhetünk az elektromosság gyakorlati alkalmazásáról.

Az első sztatikus elektromosságot adó berendezést a dörzselektromos gépet, mely egy kézzel dörzsölt kéngolyó volt, a magdeburgi Otto von Guericke készítette.

A 18. század végére az elektromos kísérleteknek nagy lendületet adott a leideni palack feltalálása, mely Pieter van Musschenbroek nevéhez fűződik. A készülék látványos villamos kisütések előidézésére volt alkalmas, igaz csak nagyon kevés töltést tudtak létrehozni vele.

Benjamin Franklin híres sárkány kísérletével bebizonyította, hogy a légköri elektromosság segítségével is feltölthető a leideni palack. 1752-beni felismerése vezetett a villámhárító feltalálásához.

Luigi Galvani 1786-ban észlelte, hogy ha egy rézhorogra akasztott békacomb vasrúddal érintkezik, akkor az összerándul. Ez volt a híres békacomb-kísérlet. Galvani azonban helytelen következtetésre jutott, mivel a jelenséget állati elektromosságnak tulajdonította.

Alessandro Volta 1800-ban megalkotta az első elektromos (galván) elemet, amely folyamatosan és hosszú ideig tudott áramot szolgáltatni. A Volta-oszlopnál egymás fölé réz-, illetve cinklemezeket helyezett, ezek közé vízzel átitatott papírkorongokat rakott.

A galvánelem áramával megkezdődött a villamosság gyakorlati felhasználása és az áram hatásainak vizsgálata. Sikerült villanyárammal felbontani a vizet, az angol Humphrey Davy e módszerrel állított elő addig ismeretlen alkálifémeket.

Hans Christian Oersted 1820-ban kísérletei közben tapasztalta, hogy a villamos áram kitéríti a közelében lévő iránytűt, ezzel felismerte az elektromos és mágneses jelenségek kapcsolatát.

Arago-féle készülék, 1889

Dominique François Jean Arago ismertette a tudományos világgal Oersted kísérletét. Nevét az Arago-kísérlet őrzi: forgó rézkorong fölé helyezett mágnestű forogni kezd.

a kép forrása: http://collectionsonline.nmsi.ac.uk

Michael Faraday 1831-ben felismerte a mágneses indukció jelenségét, azaz hogy a mozgó mágneses tér a közelében lévő vezetőben áramot hoz létre, áramot indukál.

Ez a felfedezés jelenti ténylegesen az elektromosság gyakorlati alkalmazásának kezdetét, hiszen ezzel megkezdődhetett az áramfejlesztő gépek, a generátorok fejlesztése, a mechanikai energia villamos energiává való átalakítása.

A rácsosztógép

Palatin Gergely fényképe Jedlik osztógépéről, 1880-as évek

Jedlik Ányos maradandót alkotott a finommechanikában és a fénytanban is. A fényhatások interferencia vizsgálataihoz már az 1830-as években is használtak optikai rácsokat. Abban az időben a legjobb rácsosztó gép milliméterenként 33 rést tudott karcolni aranyfóliával bevont üvegre és 300-at sima üveglapra. Jedlik több, mint 30 évig fejlesztette saját rácsosztó gépét, mely milliméterenként 400-500 karcolást tudott létrehozni.

Gépe 1863-ban, egy mechanikus gondatlansága miatt tönkrement. A készüléket 1883-ban Palatin Gergely szerelte össze újra, melyet egyben felújított. A továbbfejlesztett rácsosztógép milliméterenként 2093 vonal karcolására volt képes.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A–11

A rácsosztógép

Jedlik 1843-ban kezdte el osztógépének – ő vonalzógépnek nevezte – tervezését az addigi nagyobb felbontású optikai rácsok készítéséhez. Mechanikai szerkezete számos szerkezeti újítás (a vonalazást végző gyémántcsúcs felemelését végző finommenetű csavarorsó, az üveglemez precíz mozgatása) felhasználásával készült el. A Jedlik rácsok pontosságuk és nagy fényerejük miatt voltak keresettek.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A–11

A rácsosztógép

Jedlik Ányos: „A súlytalanok természettana” című kéziratos anyagának első szakasza a „Fénytan”, mely kőnyomatos formában 1851-ben jelent meg.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VII.-7

A hullámrajzoló gép

Mechanikus hullámgép, 1847

Jedlik a 19. század első negyedében kibontakozó hullámelmélettel is foglalkozott. A rácsokon létrejövő elhajlás tanulmányozásához mechanikus rezgéskeltő készülékeket szerkesztett, amelyekkel meg lehetett mutatni a hullámok találkozásakor létrejövő állóhullám-képeket.

Első mechanikus hullámgépét 1847-ben készítette, s még ugyanebben az évben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni nagygyűlésén mutatta be.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-1

A hullámrajzoló gép

Villamdelejes hullámgép, 1868

A zavaró rezgések elkerülése végett Jedlik új hullámgépet szerkesztett, melyben a rezgéseket nem fogaskerék, hanem elektromágneses áramszaggató hozta létre. A készüléket a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri nagygyűlésén 1868-ban mutatta be.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-1

A hullámrajzoló gép

Villamdelejes hosszrezgési készülékének terve

Rugalmas testek – „egyirányú” - hosszrezgésének, valamint húrok és hasáb alakú szilárd testek keresztrezgéseinek szemléltetésére villamdelejes rezgési készülékeket szerkesztett 1868-69-ben.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-2

A hullámrajzoló gép

Összetett rezgések eredőjét – „Lissajous görbék” – valamint azok haladó mozgását lerajzoló készülékek tervezésével az 1870-es évektől foglalkozott.

„Lissajou-féle rezgési idomoknak vettetés által létrehozására és leírására való készülék” tervében különböző szélességű és vastagságú acélpálcákat elektromágnes tart rezgésben, az idomokat pedig a pálca végére szerelt tükörről visszaverődő fénysugár rajzolta a falra.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-4

A hullámrajzoló gép

Jedlik két rezgésszerű és egy haladó mozgásnak eredőjét lerajzoló gépezete, 1876.

A kép az MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében őrzött műtárgyról készült

A hullámrajzoló gép

Két merőleges rezgésnek és egy haladó mozgásnak összetételéből eredő rezgési szalagok

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-6

A fényképezés, mint kedvtelés

Feljegyzése a daguerrotípiával foglalkozó szakirodalomról, 1847 körül

Jedlik sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy foglalkoztatta a fényképezés elmélete és gyakorlata is. Jól ismerte és bécsi útjain többször találkozott Petzval Józseffel a bécsi egyetem tanárával, aki 1840-41-ben szerkesztette meg új fényképészeti objektívjeit. Jedlik 1842-ben egy bécsi útja alkalmával vásárolt egy Daguerro-rendszerű kamerát. Háztartási naplójában több bejegyzés is található fényképészeti eszközök beszerzéséről.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/II.4-9

Szikvízgyártó berendezése

Jedlik szódavízkészítő gépének rajza, 1830

Jedlik Ányos tudományos és feltalálói tevékenységét elsősorban az elektromosság területei foglalkoztatták, azonban alkotásai között találunk e témától távol eső eredményeket is. Ilyen a szódavízgyártás terén kifejtett munkássága.

Már az 1820-as években előállítottak mesterséges ásványvizet úgy, hogy dugattyús pumpával széndioxidot nyomtak a vízbe. Jedlik új módszert dolgozott ki: 1826-ban készített berendezésénél szűk térben gyorsan keletkező nyomással juttatta a gázt a vízbe. Később nagyobb készülékeket is tervezett. Egyik ilyen készülékét a gyakorlatban alkalmazva, 1841. szeptember 6-án a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésén mutatta be.

Szikvízműhelyt alapított a gyártásra, melynek vezetését később Szabó Alajos katonaorvos unokatestvérének adta át. A műhely nem volt hosszú életű, rövidesen be is zárt.

forrás: Zeitschrift für Physik und Mathematik , 1830. 7.kötet)

Szikvízgyártó berendezése

Jedlik latin nyelvű ívlapja mesterséges savanyúvizek készítésmódjáról

„A mesterséges ásványvízeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálónak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak.” Ezen gondolattal kezdődik feljegyzése, amelyre több savanyúvíznek mesterséges készítésmódját jegyezte fel. Ebben ismerteti eredeti eljárását is: „Metodus aquas acidulares:..” címen.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-16

Szikvízgyártó berendezése

Jedlik vázlata első szódavíz készülékéről, melyet Palatin Gergely kérésére vetett papírra 93 évesen.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/VI.A-16

A galvántelepek tökéletesítése

Jedlik-féle papírcellás elemek alkatrészei

A negyvenes évektől kezdve - az ívlámpás világítás nagy áramigénye miatt - kezdett Jedlik a galvánelemek tökéletesítésével foglalkozni. Kiemelkedő eredményeket ért el a kétfolyadékos Bunsen-elemek fejlesztése terén.

Akadémiai székfoglalójául is e témát választotta: előadását 1859. november 14-én „Villanytelepek egész működésének meghatározása” címmel tartotta meg.

A kép az MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében őrzött műtárgyakról készült

A galvántelepek tökéletesítése

Papírcellás Jedlik elem gyártásának leírása, részlet

A kétfolyadékos Bunsen-elemek két folyadékot elválasztó kerámiafalát impregnált papírból készült cellával váltotta fel. Ezzel csökkentette a savakat szétválasztó cella ellenállását.

A salétromsavból keletkezett ártalmas nitrózus gőzök kijutását sikerült megakadályoznia. Újrahasznosításukat is megoldotta: visszavezette azokat az elem folyadékába, ahol vízzel reagálva ismét salétromsav képződött belőlük.

Kidolgozta az addig drágán és nehezen beszerezhető szénlemezek egyszerű gyártását: Kőszénliszthez megfelelő kötőanyag (pl. szirup, keményítő, kátrány) hozzáadásával szénlemezeket állított elő. A szénlemezre szerelt fémes kivezetést a salétromsav gőzei ellen szappanosított stearinnel védte.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.B-1

A galvántelepek tökéletesítése

Elemekről írt tanulmányának ábrái: szénlemez, papírfalú cella és szigetelőkerete, az elektrolit folyamatos cseréjét biztosító berendezés.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.B-18

A galvántelepek tökéletesítése

Egyezmény Jedlik Ányos, Csapó Gusztáv és Hamar Leó között arról, hogy melyikük milyen ötlettel és fejlesztések járult hozzá „szénhorgany villamtelep” találmányukhoz.

Az elemek gyártására Jedlik Csapó Gusztávval és Hamar Leóval elemgyártó műhelyt alapított 1853-ban. Sokfelé szállítottak telepeket főként orvosok, tanárok és gyógyszerészek számára.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.B-18

A galvántelepek tökéletesítése

Kiállítási palota Párizsban a Champs-Elysées-n, 1855

A Bunsen-elem módosításával készített telepeket az 1855-ös párizsi kiállításon mutatták be. Újításukat bronzéremmel jutalmazták. L-J.Duboscq párizsi műszerész és optikus „pile hongroise” (magyar oszlop) néven árulta Jedlik elemeit.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.B-19

A galvántelepek tökéletesítése

A Grove- és Bunsen-féle elemek tökéletesítésének eredményéről a német természetbúvárok és orvosok bécsi nagygyűlésén 1856. szeptember 16-án számolt be. Előadása „Modification der Grove’schen und Bunsen’schen Batterie” címen az „Amtlicher Bericht”-ben is megjelent 1858-ban.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.B-20

Áramszabályozók

Jedlik galvántelepeinek méréséhez nemcsak árammérőket, de áramszabályozókat is tervezett.

A telep áramának változása miatt olyan készülék tervezésébe kezdett, melynek az áramkörbe iktatása után, az áram csökkenésekor önműködően, s megfelelő mértékben mérsékelte az áramkör ellenállását, ellenkező esetben pedig növelte azt. Az áramszabályozókról csupán vázlatok maradtak fenn. Bláthy Ottó Titusznak 1884-ben tervezett higanyos szabályozója sokban hasonlított Jedlik megoldására, pedig Bláthy nem ismerhette azokat.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-14

Áramszabályozók

1868-ban tervezett „önként működő villanyfolyam szabályozó” szerkezetével – melyet egy fémgyűrű beiktatásával árammérésre is lehetett használni – 14 évvel megelőzte Deprez árammérőjét.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-14

Ívlámpa

Jedlik az ívlámpák tökéletesítéséhez is készített terveket. Elektromágnessel szabályozott hidrosztatikus regulátorának vázlatát 1855 decemberében vetette papírra.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-15

Telefon

Bell 1876-ban feltalált telefonját követően Jedlik idős korában foglalkozott e témával is. Kéziratában a „telephon” hallgató működésének javítására javasolt számos módosítást.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-27

A villamfeszítő

Jedlik Ányosnak egyik jelentős alkotása az elektrosztatika területén az általa „villamfeszítőnek” nevezett, kaszkád kapcsolású feszültség sokszorozó kondenzátortelep. Habár napjainkban a feszültségsokszorás elvét sem Jedliknek tulajdonítják az mégis vitathatatlan, hogy az ő elve alapján működnek a mai nagyfeszültségű laboratóriumokban a többmillió voltos lökésgenerátorok.

A kép az MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében őrzött műtárgyról készült

A villamfeszítő

Először 1863-ban ismertette a „Leydeni palackok láncolata” nevű készülékét, melynél a leideni palackokat párhuzamosan kapcsolva töltötte fel, majd sorba kapcsolva sütötte ki.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.A-6

A villamfeszítő

Készülékét továbbfejlesztette, a leideni palackokat „csöves villamszedőkkel” – melyek üvegcsöves kondenzátorokból összeállított kondenzátorok voltak – helyettesítette.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.A-7

A villamfeszítő

A bécsi villamfeszítővel végzett előzetes kísérletek eredményei

Villamfeszítőjét az 1873. évi Bécsi Világkiállításon is bemutatta. 8 kondenzátoros telepével több, mint 60 cm-es szikrát állított elő, mellyel a világkiállítás egyik szenzációja lett. Berendezését a bíráló bizottság – melynek elnöke Werner Siemens volt – a „Haladásért éremmel” (Fortschritts Medaille”) díjazta.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.A-10

A villamfeszítő

Jedlik csöves villamfeszítőjéről készített daguerreotípia felvétel

(A kép eredetije: MMKM Műszaki Tanulmánytár fotógyűjteménye

A villamfeszítő

A csöves villamfeszítőt a londoni „Engineering” az 1873. okt. 31. számában ismertette, mint a világkiállításon bemutatott egyik kiemelkedő tudományos eszközt.

A villamfeszítő

Az olaszországi Comóban 1927-ben, Volta halálának 100. évfordulójára rendezett emlékülésen és kiállításon Jedlik eszközeit is bemutatták.

A villamdelejes forgonyok

Villamdelejes forgony, 1829

1829-ben a győri líceumban folytatott fizikatanári évei alatt alkotta meg a világ első (általa „villamdelejes forgonynak” nevezett), higanyvályús kommutátorral rendelkező elektro-mágneses forgó készüléket. Jedlik motorjában nem állandó mágnest, hanem elektromágnest alkalmazott, készüléke tartalmazta a mai egyenáramú gépek fő elemeit: a mágneses erőteret létrehozó állórészt, az egyirányú nyomatékot biztosító forgórészt és az áramirány változtatását lehetővé tevő szerkezetet, a kommutátort.

A kép a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében őrzött műtárgyról készült

A villamdelejes forgonyok

A villamdelejes folytonos forgások elve, Jedlik latin nyelvű kéziratában az „Ordo Experimentorum”-ban, a 290. megjegyzése alatt olvasható: „Egy elektromágneses drót egy hasonlóan elektromágneses körül folytonos forgó mozgást képes létesíteni.”

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-2

A villamdelejes forgonyok

Az unipoláris forgony és Jedlik által készített vázlatrajza

Kommutátoros (heteropoláris) forgonyánál, az irányváltást végző, osztott higanyvályús kommutátorban gyakran fennállt a higany áthúzásakor keletkezett zárlat. Ezt kiküszöbölendő szerkesztette meg unipoláris forgonyát. Ennél a megoldásánál nincs szükség áramirány változtatásra. A gép egyszerű szerkezetű, forgórésze egy réz tárcsa, az áramvezetés csúszóérintkezőkkel történik.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-6

A villamdelejes forgonyok

Ellenkezőleg forgó villamdelej és sokszorozó a készülék eredeti rajzával

Jedlik számos forgonyt készített, több modellje fenn is maradt. Kísérleteinél a különféle készülékek meghajtására használta őket. Érdekesség az „ellenkezőleg forgó villamdelej és sokszorozó”, melynél a forgó- és állórész tekercse egyaránt forog.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-8

A villamdelejes forgonyok

Jacobi elektromágneses motorja, 1838

Az első, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgású motort Moritz von Jacobi valósította meg 1838-ban. Motorja 12 utassal csónakot hajtott a Neván. Alkalmazása csupán a látványos bemutatóra volt elég, mivel a drága elemek hamar kimerültek.

A kép eredetije: A.Wilke, 1893, S. 289, kép2: a Deutsches Museum kiállításában, http://www2.pe.tu-clausthal.de

A villamdelejes forgonyok

Pixii mágnes-elektromos gépe, 1832

Hippolyte Pixii 1832-ben készített gépénél egy állandómágnes fogaskerék segítségével hajtható. A mágnes fölé gerjesztőtekercsként elektromágnes került. Berendezése a tengelyre erősített kommutátor segítségével állandó irányú, folytonos elektromos áramot ad.

Az első kép eredetije: A.Guillemin: A mágnesség és elektromosság, Bp., 1885,
a második kép eredetije: http://catalogo.museogalileo.it

A villamdelejes forgonyok

Clarke-féle mágnes-elektromos gép, 1840

Edward Clarke kommutátorral ellátott gépén az állandó mágnes függőlegesen áll, s a tekercsek forognak a mágnes sarkai előtt.

Az első kép eredetije: A.Guillemin: A mágnesség és elektromosság, Bp., 1885,
a második kép eredetije: http://catalogo.museogalileo.it

A villamdelejes forgonyok

Pacinotti gyűrűs szerkezetű elektromos generátora, 1863

Antonio Pacinottinak tekercsekből összeállított két félkoszorúban indukálódó feszültséggel sikerült folytonos és csaknem egyenletes áramot fejlesztenie. Felismerte, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni. Később a belga Zénobe Gramme, tőle függetlenül talált fel hasonló berendezést, a találmány hamar elterjedt, ma a technikatörténetben Pacinotti-Gramme dinamónak nevezik.

Az első kép eredetije: http://en.wikipedia.org;
a második kép eredetije: http://catalogo.museogalileo.it

A villamos kocsi

Jedlik felismerve az 1828-ban megalkotott villamdelejes forgonyának gyakorlatban való jelentőségét, szerkezeti módosításokkal mechanikai munka kifejtésére alkalmas eszközt készített.

1841-42 telén kezdett el foglalkozni egy kb. 150 kg tömegű „villamos mozdony” szerkesztésével, mely 1854-re készült el, azonban a későbbiek folyamán nyoma veszett.

1855-ben megalkotta az eredetileg szemléltető eszköznek szánt villamos gépkocsiját. Működtetése egy ráhelyezett 4 V-os teleppel történt, de lehetőség volt a két sínszálon keresztül külső áramforrásról való táplálásra is.

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Az egysarki villamindító, 1861

Jedlik a mechanikai munka villamos energiává való alakításával az 1850-es években kezdett el foglalkozni. A kérdést kommutátor nélküli „egysarki” (unipoláris) generátor tervezésével oldotta meg. A gép mágneses mezejét elektromágnesek szolgáltatták. 1861-ben Jedlik felismerte és a gép használati utasításában leírta az öngerjesztés (dinamó) elvet: az elektromágnesek külső áramforrás nélkül, a gép által termelt árammal táplálhatók.

Ennek az elvnek a kimondásával Jedlik hat évvel megelőzte Siemenst és Wheatstont, akik egymástól függetlenül egyidőben fedezték fel az öngerjesztésű dinamót. Siemens hat évvel később Jedlik felismerése után, 1867-ben szabadalmaztatta dinamóját.

Jedlik készüléke generátorként ugyan működtethető volt, azonban a tudós maga is motorként használta és híres osztógépét hajtotta vele.

A kép az MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében őrzött műtárgyról készült

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

A villamindító önerősítésének elve, 1856

„Mi történnék, ha netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más czélra használtatnék, a delejek körül helyezett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősítettnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább bizonyos határig!”

Jedlik ezen gondolatmenetével rálépett arra az útra, amely az önerősítés elvétől szükségképen elvezet az öngerjesztés elvéhez.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-1

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Az egysarki motor és villamindító tervezete, 1858-59

Jedlik az öngerjesztés gondolatmenetét kísérleti próbának vetette alá. Készüléke eredetileg csak motornak volt szánva. Ezt igazolja a fordulatszámot lecsökkentő végetlen csavaros fogaskerék-áttétel, mellyel a gépet sebesen meghajtani nem lehetett.

Azonban a kép felső balsarkában ott van már a forgatható karos fogaskerék-áttétel vázlata is, s már olvasható az indukciós kísérletekre vonatkozó néhány megjegyzése is. Magát az öngerjesztés (dinamó) elvét azonban itt még nem fogalmazta meg.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-1

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Az egysarki villamindító leírása a pótleltárban, 1861

Dinamójának első hiteles bizonyítéka a Magyar Királyi Tudományegyetem fizika tanszékének „Pótleltár”-ában, a 24. tétel alatt található meg. Az 1861-es keltezésű bejegyzés utal az egysarki villamindító használatára és részletesebb leírására.

A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-18

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

A dinamó elv leírása a villamindító használati utasításában, 1861

Ezen írás 4. pontjában olvasható az öngerjesztés elve, azaz az, hogy acélmágnes nélkül, pusztán a gép saját áramának gerjesztéseként való felhasználásával is lehet generátort készíteni: „Ha a és c szorítók egymás között rézhuzallal összeköttetnek, b és d szorítók közé pedig Bunsen-féle elemek helyett egy galvanométer, vagy érintői tájoló foglaltatik, akkor a delej forgatása folytán a sokszorozó huzalban villamfolyam indíttatik, mely a forgatott delej tekercsén átmenvén a delejt erősebbé teszi, az pedig ismét erősebb villamfolyamot indít el s.í.t.”

A kép eredetije: MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményéből

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

A „győri dinamó” álló és forgó része, valamint vázlata

Jedlik az 1880-as években különleges egyen- és váltakozóáramú dinamót tervezett. A „győri dinamó”-ként emlegetett gépnek azonban csak részegységei – álló és forgórésze – készültek el. A vázlaton feltüntette, hogy mit vár a tervezett berendezéstől: pl. „1. Könnyebb forgatás. 2. Nagyobb delejesség és megfelelő villamindítás...”

Az első: az MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményében őrzött műtárgyról készült;
a második kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-23

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1928.május 3-án Jedlik-emlékülésén Verebélÿ László, műegyetemi tanár, Jedliknek az akkorra már a feledés homályába veszett két úttörő készülékét – a forgonyát és unipoláris generátorát – mutatta be: „A mai elektrotechnika szemszögéből nézve Jedlik gépét, a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk találékonyságának, mellyel nemcsak elvileg, hanem szerkezeti megoldás tekintetében is teljesen eredeti és helyeset alkotott,…a megoldás ha nem is ipari jelentőségű, de laboratóriumi szempontból igen sikerült.”

Verebélÿ megállapítja: „Gépének egyetlen tökéletlensége az, hogy a mágneskerekek sugárirányú mágnesmezejét csak a kerület egy pontján hasznosítja, mialatt a mágnesmező túlnyomó része a levegőn keresztül meddőn záródik. Ha Jedlik az aktív vezetőket nem a fa állórész egyetlen vályújában, hanem az egész kerületen elosztva helyezi el és a mágnesfolyam külső zárására vastestet alkalmaz, olyan gépet alkotott volna, amely a laboratóriumi készülék jellegén túlmenve, bizonyára ipari jelentőségre is emelkedett volna.”

forrás:Elektrotechnika, 1930. 1-2. szám

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Siemens dinamója és metszete, 1867

A dinamó-elv felismerésével, - melyben vitathatatlan Jedlik elsőbbsége - az áramfejlesztő generátorok fejlesztésében új távlatok nyíltak. Siemens egyenáramú dinamójával vált lehetővé a villamosenergia ipari méretekben történő előállítása és széles körű felhasználása.

A kettős „T” forgórészű, zárt vaskörű áramfejlesztő még nem volt tökéletes, kapocsteljesítményének 1/3-át a mágnesek gerjesztése fogyasztotta el, de működőképes volt.

A kép eredetije: MMKM Műszaki Tanulmánytár gyűjteményéből

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Az első ipari célra használható „Gramme dinamó”, 1871

Gramme 1870-ben gyűrűs forgórészével (melyet először mágnes-elektromos gépében, állandó mágnessel alkalmazott), megalkotta az állandó irányú gerjesztett áramok fejlesztésének problémáját. Készülékében alkalmazva a dinamó-elvet, acélmágneseit elektromágnesekkel pótolta. Dinamója sikert aratott, részben szerkezetének egyszerűségével, részben megnövelt hatásfokának köszönhetően.

A kép eredetije: A.Guillemin: A mágnesség és elektromosság, Bp., 1885

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Hefner-Alteneck-féle dinamó, 1872 körül

Ez a dinamó hengerszerű fegyverzetével és a fölcsavarás módjával különbözött a Gramme-féle dinamótól. Dob armatúrája hosszúkás vashenger, melynek csak a külsejét borítja a tengellyel párhuzamos menetekből álló, önmagába záródó tekercselés. A dinamók mai formája, az armatúra kialakítás tekintetében azonos elvekre épül.

A gyűrűs armatúra tekercselést ma már nem használják, mivel annak réz kihasználtsága rossz, a gyűrűn belül haladó vezetékekben nem indukálódik feszültség. Elkészítése is bonyolult. Helyette ma már kizárólag a dobtekercselést alkalmazzák.

A kép eredetije: A.Guillemin: A mágnesség és elektromosság, Bp., 1885

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Zipernowsky első, egyenáramú dinamóinak egyik, a Ganz-gyárban megőrzött példánya, 1878

Magyarországon az első ipari dinamót Zipernowsky Károly készítette el 1878-ban. A sikeres munka eredményeként Mechwart András a Ganz-gyár vezérigazgatója megbízta Zipernowskyt az újonnan létrehozott Elektrotechnikai Osztály vezetésével.

A kép eredetije: Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Edison gőzgéppel hajtott dinamója, 1881

Edison az 1881-es Párizsi Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon mutatta be óriás dinamóját, mely 1200 darab 16 gyertyafényű szénszálas izzót látott el árammal. A „Jumbo”-nak nevezett, gőzgéppel hajtott dinamó teljesítménye az akkor rendelkezésre álló legnagyobb ilyen berendezések teljesítményének négyszerese volt.

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

Ganz gyártmányú, „Delta dinamó”, 1887

A Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályának Bláthy által tervezett dinamói az 1880-as évek legjobb gépei közé tartoztak.

A kép eredetije: az Elektrotechnikai Múzeum gyűjteményéből

Az egysarkú villamindító (a dinamó)

A Ganz-gyár az 1883. évi „Bécsi Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállítás”-on mutatta be villamos berendezéseit, így az újdonságnak számító öngerjesztéses szinkrongenerátort is, amelyet a Ganz-gyár későbbi erőmű építéseiben előszeretettel alkalmazott.